2016. július 15., péntek

„Ezek a fiatalok jönnek, mint a gőzmozdony!”



Mondta Trill Zsolt 1972-es születésű színész egy kávéházi beszélgetés alkalmával. Sokminden történt hétfőtől péntekig itt Gyulán, újságíró kollégák beszámolóiból kiolvashatják, engem csak az foglalkoztatott még mindig, mit akarnak ezek a mai fiatalok. Velem. Mert szétszednek, összeraknak, átírnak, hozzám tesznek, egyszóval használnak. És engem ez boldoggá tesz!

2016. július 11., 12., 13., 14., 15.

Berzsenyi Bellaagh Ádám nem tudom, hány éves. Talán még harminc sincs. Ő nem igazán szedett szét, szépen előadatta történetemet a tehetséges budaörsi társulattal. Rómeó és Júliát, két szinten, tehetséges díszletben. Talán azoknak a fiataloknak, akik nem szeretnek olvasni, inkább elmennek színházba, hogy másnap el tudják mondani, miről szól a dráma. Sokmindenen elgondolkodtam ezen az estén…  hogy ma beszélgetünk-e egymással térdelve, földön ülve… hogy hogyan lehet, hogy egyik szerelemből zuhanunk a másikba és másnap már össze is házasodunk… szüleink és barátaink tudta nélkül… hogy ráadásul egy pap ezt meg is áldja… hogy milyen ma egy Lőrinc barát? Tényleg paphoz sietünk, ha segítségre van szükségünk? Nem anyánkhoz, apánkhoz? Nevetéshez hasonló erőszakos békabrekegés riaszt és az, hogy tőlem balra a nézőtér felett hosszú halállal kimúlt egy lámpa…  (Vass Antónia így írt az előadásról >>>)


Nagyon vártam a keddet. Tűkön ültem már a jazz koncerten. Szerencsére teljesen belém költözött a jó muzsika, így egy órácskára lenyugodtam. Bágyi Balázs New Quartete és Pocsai Kriszta olyan zenét rakott össze, amit érdemes lesz októberben lemezre venni.  A koncert után következett az, ami miatt Budapestről is nagyon sokan eljöttek. Számomra is emlékezetes a híres litván rendező, Oskaras Korsunovas néhány rendezése, gondoljunk vissza egy 70-es évek nappalijában játszódó, kicsit horrorisztikus Mirandára, azaz A viharra, (egy kritika>>>) vagy a commédia dell’arte stílusban előadott pizzéria-harcra, a Rómeó és Júliára, amiket szintén itt Gyulán láttam. Micsoda este volt ez a keddi is. Először is az Erkel Műv.Ház lepett meg. Felújították. Úgy láttam, amit lehetett kihoztak belőle kívül-belül. Légkondicionálót szereltek a nézőtérre is, s bár fel voltam készülve, hogy csöpögni fogok, tökéletesen éreztem magam, így maradéktalanul oda tudtam figyelni ritkán játszott darabomra. Egymás után értek a meglepetések: éppen jó helyen volt a két plazma, amiről Nádasdy Ádám szövegét olvashattuk. Mint megtudtuk, most először. Elképesztő! Nem volt probléma követni a problémákat felvető politikai darabot. Az azonban, mint később megtudtuk, probléma volt, hogy ideérjen a 13 méteres kamion Varsóból, ugyanis NATO csúcs volt, 57 államfő miatt lezárták azt a városrészt, ahol a Varsói Drámai Színházi is található. Szerencsére a gyulai igazgatóság minden követ megmozgatott: nem lehet, hogy ne legyen Gyulán előadás. NATO csúcs ide, kamionstop oda, a szállítmány ideért, a díszlet, azaz a varsói parlament felépült az Erkel Színpadán és mi másnap hosszasan beszélgethettünk arról, mi mit jelentett, kinek mi volt a benyomása, érzése, értelmezése. Ebben volt segítségünkre Nagy András drámaíró, színháztörténész, Nádasdy Ádám fordító, Fabinyi Tibor, a nemrég megválasztott Shakespeare Bizottság elnöke és természetesen Gedeon József, a Várszínház igazgatója, akitől általában azt is halljuk, mi van a kulisszák mögött, milyen egy ilyen nagy fesztivált előkészíteni, leszervezni, majd átélni.  Hosszasan tudnék mesélni a fő- és mellékszereplők játékáról, a látványvilágról, effektekről, kellékekről, szimbólumokról, de nézzék meg a képeket és olvassákel mások kritikáit, írásait a Szeget szeggel előadásról. No és legközelebb legyenek itt.

Mert van itt élmény és izgalom dögivel. Tele vagyunk nyitott kérdésekkel, témákkal. Idén engem, ahogy már ezt többször hangsúlyoztam, a fiatalok érdekelnek a legjobban és a generációs problémák. De ezek nem is problémák, hanem inkább különbségek, ütközések. Lenyűgöznek, ahogy egy-egy darabomat feldolgozzák és átadják. Ifj. Vidnyánszky Attila talán 23 éves. Kereső ember, aki hatalmas skálájú gondolati eszköztárával és kreativitásával tudja megfogalmazni, mit is szeretne. III. Richárdjával talán azt, hogy legyen béke, szeressük egymást, felejtsük el a múltat. Mert ez volt az egyik legerősebb jelenete annak a darabnak, amit itt mutattak be két napja Gyulán. Felejtsük el, mit tett az apánk, meg az apánk apja, és annak apja, meg annak az apja… ? Játsszuk el, hogy minden rendben van? Ki tudjuk törölni tényleg a múltat, vagy vegyünk be, nyeljünk le inkább valamit? Játsszunk? Riszáljuk úgyis-úgyis… Játszunk, ameddig van erőnk! Legyünk bolondok, ha még nem vagyunk azok, úgyis elfogadják, mert bár a bűn elfogadhatatlan, a bűnöst szeretni kell. Anyánk pedig úgyis megbocsájt. Reméljük, még láthatjuk ezt a III. Richárdot valahol, hogy ezeket a gondolatokat tovább érlelhessük. Van rá remény.

De ne legyünk mohók, a falánkság is bűn, ahogy láthattuk ezt a Piccola Compagnia della Magnolia előadásában. Fantasztikus volt végre olasz produkciót is üdvözölni Gyulán. Harsány, igazán olaszos, vásári, nedvdús előadás volt egészen egyedi felfogásban. Képzeljenek el három fehér arcúra festett színészt. Két nőt, egy teltebbet, dús ajkút, erősebbet és egy romantikusabbat, magasabb vékonyat, valamint egy szamuráj-szerű férfit, aki akár nőt is játszhatna. No, ebben a trióban került bemutatásra HAMM-let (Tanulmány a falánkságról) címmel a dán királyi történetem. Hamlet, omlett, hamm-hamm, let’s… Hiéna maszkokban kezdődött az előadás. Három kilógó nyelvű hiéna táncát láttuk, akik Hamlet édesapjának szellemét észlelték. Innen már nehéz lenne visszaadni történetem menetét, de a lényeg az, hogy tele volt jó ötlettel a 70 perces produkció. Ophélia például ásványvizes palackok között, azokat kibontva, hangos bugyborékolással magába tömve tartalmukat fulladt a tóba. De előtte egy lúdtollakkal gazdagon tűzdelt kalap segítségével adta vissza leveleit Hamletnek, megfosztva magát annak minden tartalmától és az általuk okozott érzésektől. Mert ami fáj, azt ki kell tépni magunkból és el kell feledni.

Jó itt együtt gondolkodni, beszélgetni fiatalokkal, nézőkkel, újságírókkal... most kaptam a hírt, hogy a harmadik s egyben utolsó III. Richárd ma a zord időjárásnak köszönhetően elmarad. Ez van... Ilyen a szabadtéri helyzet. Odaföntieknek és idelentieknek is szabad.

No még csak azt az örömömet hagy fejezzem ki, s aztán az utolsó napokra készülve esőkopogós éjszakába burkolózom, hogy örülök, hogy a mai hashtag mátrixban én is még jelen lehetek. # Shakespeare

Fotók: Kiss Zoltán