2016. július 21., csütörtök

Tizenkét fogás helyett elég négy is



Július 16., 17., utolsó napok

ifj. Vidnyánszky Attila és Gedeon József a III. Richárd premierje után.
Az alkotók minden esetben Shakespeare plakettet kapnak.
fotó: Szkárossy Zsusza




Eljött az utolsó két nap. Tiszteletet érdemel a fesztivál. Minden elismerésem a Várszínház munkatársainak. Tudták, hogy mindössze hárman szervezik le a programokat? Gedeon József, az igazgató, Hargitai Éva a művészeti titkár és Vágó Marianna, produkciós vezető intézi a Várszínház ügyeit, foglalkozik a nézőkkel és a szakmával. A nyári összművészeti fesztivál idején Kósa Zsuzsa néni besegít, ő szállásokat keres és biztosít a városban az alkotóknak és az újságíróknak. Úgy tudom, ez már nem is olyan könnyű dolog, mert amióta megnyílt a strand fedett élmény része, valamint az Almásy kastély, egyre több a turista érkezik ebbe a pici, ámde annál több kulturális élménnyel rendelkező városba.

2016. július 15., péntek

„Ezek a fiatalok jönnek, mint a gőzmozdony!”



Mondta Trill Zsolt 1972-es születésű színész egy kávéházi beszélgetés alkalmával. Sokminden történt hétfőtől péntekig itt Gyulán, újságíró kollégák beszámolóiból kiolvashatják, engem csak az foglalkoztatott még mindig, mit akarnak ezek a mai fiatalok. Velem. Mert szétszednek, összeraknak, átírnak, hozzám tesznek, egyszóval használnak. És engem ez boldoggá tesz!

2016. július 11., 12., 13., 14., 15.

Berzsenyi Bellaagh Ádám nem tudom, hány éves. Talán még harminc sincs. Ő nem igazán szedett szét, szépen előadatta történetemet a tehetséges budaörsi társulattal. Rómeó és Júliát, két szinten, tehetséges díszletben. Talán azoknak a fiataloknak, akik nem szeretnek olvasni, inkább elmennek színházba, hogy másnap el tudják mondani, miről szól a dráma. Sokmindenen elgondolkodtam ezen az estén…  hogy ma beszélgetünk-e egymással térdelve, földön ülve… hogy hogyan lehet, hogy egyik szerelemből zuhanunk a másikba és másnap már össze is házasodunk… szüleink és barátaink tudta nélkül… hogy ráadásul egy pap ezt meg is áldja… hogy milyen ma egy Lőrinc barát? Tényleg paphoz sietünk, ha segítségre van szükségünk? Nem anyánkhoz, apánkhoz? Nevetéshez hasonló erőszakos békabrekegés riaszt és az, hogy tőlem balra a nézőtér felett hosszú halállal kimúlt egy lámpa…  (Vass Antónia így írt az előadásról >>>)

2016. július 11., hétfő

Match és meccs


Van ami stimmel, s van, ami nem

2016. július 7., 8., 9., 10. - Első napok
Fiatalnak érzem magam itt Gyulán, pedig… már 400....

A régi helyszínen, friss és új gondolatokra várva
Csütörtökön érkeztem kedvenc városomba, ahol minden évben legalább 10 napig kényeztetnek. A műsorfüzetből és a hírekből azt olvastam ki, hogy idén leginkább ifjú alkotók hízelegnek értékesebbnél értékesebb feldolgozásaikkal. Én nem biztos, hogy majd mindent megértek, de remélem fiatal közönségem igen. Ha lesznek.


Tanult gyulai tanár kollégával arról beszélgettünk, mit kezdenek a mai fiatalok az én történeteimmel. Egyáltalán érdekli őket például valamelyik bonyolult, véres, ámde ma kriminek egyáltalán nem nevezhető királydrámám? Itt van a III. Richárd… Vagy cukinak egyáltalán nem mondható szerelmes történetem, mondjuk a Rómeó és Júliám? Vagy a vicces, tanulságokkal teli, kicsit zavaros Ahogy tetszikem? Mindezek versben szedve…? Tuti, hogy számukra uncsi az összes szonettem…  Az ábécé végén helyet foglaló generáció ma vajon mivel tud azonosulni ebből a felhozatalból? Zeffirelli híres Rómeó és Júlia feldolgozásából talán dereng nekik az egyik betét zene, de valószínűsítem, hogy inkább Baz Luhrmann adaptációját értik meg Leonardo di Caprioval a főszerepben. Kosztüm, monumentális díszlet ma már szóba sem jöhet. És tényleg, vajon „belehalnak” a tinédzserek, ha vágyaikat nem tudják kielégíteni, vagy új szerelmet/szerelmeket keresnek? Match, vagy nem match? Ez itt a kérdés… (Stermeczky Zsolt Gábor naplóját is érdemes elolvasni az első napról.)

2015. július 16., csütörtök

Shakespeare miért géniusz? Csak!

Utolsó beszámoló - záró hétvége (konferencia, Athéni Timon, Piotr Kondrat, Kovács András Ferenc, és Gyula)



Jelenet az Athéni Timon előadásból
Vasárnap éjszaka az Athéni Timon előadással véget ért a XI. Nemzetközi Shakespeare Fesztivál. Eltelt három nap. Figyeltem magam, vajon mennyire kerülök távol azoktól az élményektől, emlékektől, benyomásoktól, amiket ezeken a programokon kaptam, Gyulán. Egyre többet gondolok rájuk.

Háromezer-ötszázan jöttek el megnézni drámáim, dalaim feldolgozásait. Elgondolkoztam… Tizenegy nap alatt három és fél ezer ember. Sok is és nem is. Ha arra gondolok, hogy a Biblia után talán az én műveimből adják ki a legtöbbet, hogy New Yorkban - ahogy azt a konferencián Nagy Andrástól megtudtuk – egy óriási területen csak velem foglalkoznak, no, nem csak ott, de most ezt tudtam meg, hogy Amerikában több mint 60 Shakespeare Fesztivál van, az újságokban, kocsmákban lépten-nyomon belém botlanak… Hiányérzetem van.